Révész Richárd zongoraművész.

Egy muzsikus emberről a legkevesebb ami elmondható az általában a leghosszabb szokott lenni. Ezért csak annyit így elöljáróban, hogy a zongora fekete. Általában. Ilyen sötétre festett hangszer mögött ülni pedig érdekes érzés lehet, bár mások szerint ha gyakorolni is kell, akkor talán nem annyira. Az a sok billentyű, meg az a két kéz. És ehhez még hozzá a hol butus, hol pedig szuperokos tálentumos koordinációs fej, melyben ott lapulnak a történések életről, szerelemről, halálról, boldogságról, meg annyi mindenféléről, hogy biztos, hogy kevés hozzájuk kifejezni azzal a sok vízszintes fekete-fehér rendelkezésre állóval. Révész Richárd soha nem adja fel – folyamatosan, hallhatóan, és persze hogy gusztusosan küzd azért, hogy időben kicsempéssze a friss gondolatokat a fejéből, átvarázsolandó mind a tíz ujjába. És akkor kérem még mindig ott a zongora… és minden kezdődik elölről. Még szerencse, hogy a mi révészricsink ezen a fekete zongorán következetesen és mindig a legszebben szóló színes álmainkat varázsolja füleinkbe.
– by bbz –